Csepregi Márton
Október 21-én a Lepényben a Genezation tartott workshopot szakkollégiumunk közösségének a stresszkezelésről és a rezilienciáról. A téma aligha lehetett volna aktuálisabb: a zárthelyik, beadandók, versenyek és munkahelyi kötelezettségek között szinte mindannyian ismerjük azt az állapotot, amikor a nyomás már inkább gátol, mint motivál.
Hol érezzük a stresszt?
A workshop elején arról volt szó, hogy a testünk sokszor előbb jelez, mint ahogy tudatosul bennünk a feszültség. A fejfájás gyakran túlterheltségre utal, a mellkasi szorítás szorongásra, a gyomorban érzett feszültség dühre, a karokban és lábakban érzett nehézség pedig tehetetlenségre.
Fontos üzenet volt, hogy a stressz önmagában nem ellenség. Az eustressz, vagyis a „jó stressz” inspirál, motivál és tevékenyebbé tesz. A tartósan túl nagy nyomás, a distressz viszont csökkenti a hatékonyságunkat, több hibát vétünk tőle, hosszú távon pedig akár kiégéshez, álmatlansághoz vagy testi betegségekhez is vezethet.
Filézzük ki a stresszt!
A gyakorlati rész középpontjában a F-I-L-É kérdések álltak. Ezeket érdemes feltenni magunknak, mielőtt egy stresszes helyzetben bármit tennénk: Fontos ez nekem? Indokoltak a gondolataim és érzéseim? Lehet változtatni a helyzeten? Érdemes tennem valamit? Ha bármelyikre nem a válasz, az érzelemközpontú módszerek segíthetnek: relaxáció, meditáció, humor vagy a negatív gondolatok átkeretezése. Ha mindegyikre igen, akkor cselekedni kell, itt és most, mert a halogatás csak mélyíti a stresszt. Ilyenkor a problémamegoldás, az önérvényesítés és a nemet mondás képessége a leghasznosabb eszköz.
Részletesen foglalkoztunk azokkal a gondolkodási hibákkal, amelyekbe stressz alatt szinte automatikusan beleesünk: a túláltalánosítással („nekem soha semmi nem sikerül”), a katasztrofizálással, a gondolatolvasással, a minden vagy semmi gondolkodással és a perszonalizációval. Ezek közös hatása, hogy a problémákat nagyobbnak, a saját megküzdési képességünket pedig kisebbnek látjuk a valóságosnál. Egy önkitöltős táblázat segítségével mindenki végiggondolhatta, ő maga mely hibákra hajlamos, és milyen alternatív gondolatokkal válthatná ki őket.
Dühbe gurulni könnyű…
A workshop zárásaként a reziliencia, vagyis a rugalmas alkalmazkodási és megküzdési képesség került előtérbe. A legfontosabb tanulság talán az volt, hogy ez nem veleszületett adottság, hanem fejleszthető képesség. Egy kudarc így válhat tanulási lehetőséggé, egy megpróbáltatás pedig kihívássá. Ennek egyik alapja az érzelmeink felismerése és szabályozása. Ahogy Arisztotelész fogalmazott: „Dühbe gurulni könnyű. Dühbe gurulni a megfelelő emberre, a megfelelő időben és a megfelelő módon, nehéz.” Ehhez néhány egyszerű kérdés is segíthet: Mit érzek? Milyen gondolat váltotta ki? Mi másról szólhat még ez a helyzet, mint az első feltételezésem?
Ezúton is szeretnénk megköszönni a Genezationnek az interaktív, a mindennapokban is jól használható workshopot.