borito-1

NÁSZ-osok a nagyvilágban: A fények városának varázslatos világa. Interjú Gál Nikolettel

Karl Mátyás

A NÁSZ-osok a nagyvilágban című interjúsorozatunkban olyan országokat ismerhettek meg, azon tagjaink élménybeszámolói által, akiknek nemrégiben lehetőségük nyílt egy-egy félévet külföldön tölteni az ERASMUS+ hallgató-mobilitási program keretében. Sorozatunk mostani részében Franciaországba, Lyon városába látogatunk el, ahol Gál Nikolettet kérdeztük az ott töltött féléve során szerzett tapasztalatairól.

Azért választottam Lyont, mert mindenképpen a párommal együtt szerettem volna utazni, ezért egy olyan célállomást kellett választanunk, amely mindkettőnknek megfelel. A legfőbb kritériumok között szerepelt, hogy egyikőnk legalább beszélje az ország nyelvét, lehetőleg Nyugat-Európában legyen, és viszonylag könnyen tudjunk meglátogatni más városokat, országokat. Lyon ezeknek a követelményeknek teljes mértékben eleget tett, így nem is volt kérdés, hogy ott töltsük a félévünket.

Nekem a legszembetűnőbb különbség Magyarországgal szemben az volt, hogy ott sokkal gyakorlatiasabb az oktatás. Ez alatt azt értem, hogy  a tárgyak többségén 4-6 fős csoportokban dolgoztunk egy előre megadott projekten, amelyet otthon közösen ki kellett dolgoznunk, készítenünk kellett egy beszámolót, majd a többiek előtt prezentáltuk is. Ezekre a részfeladatokra aztán pontot kaptunk, és a végén ugyanazt a jegyet kapta az egész csapat. Az osztályozás 20-as skálán zajlik, és 10-től lehet átmenni, 20-ast azonban szinte senki sem kaphat. Van is egy ilyen mondásuk a franciáknak, hogy „20 az Istené, 19 a királyé, 18 az elnöké, tehát 17 a maximális osztályzat, amit egy diák elérhet”. Összességében nekem sokkal jobban tetszett a kinti rendszer, szerintem könnyebben teljesíthető, és a közös munka összehozza az embereket.

Én úgy indultam útnak, hogy egyáltalán nem beszéltem franciául, csupán Duolingon gyakorolgattam pár hónapig a kiutazás előtt. Az egyetemen volt francia óránk, ahol a tanárnő egyáltalán nem beszélt angolul, úgyhogy az elején kissé döcögősen ment, de gyorsan belejöttünk. Amikor a városban sétálgattunk, mindig próbáltam erőltetni a franciát az angol helyett, hogy fejlődhessek, és úgy gondolom sikeres volt, hiszen alapszinten elsajátítottam a nyelvet. A nyelvtanulást a hazaérkezésem után sem hagytam abba, minden nap gyakorlok egy kicsit, hogy ne vesszen el a tudás.

Alapvetően a lakhatás sokkal drágább, mint Magyarországon, ugyanakkor az élelmiszerek nagyjából ugyanannyiba kerültek, mint a magyar áruházakban. Mi ketten béreltünk egy apartmant, ez havonta 645 € volt, élelmiszerre kb. 200 € ment el, a tömegközlekedés bérlet pedig havonta 25 €-ba került. Ezen kívül a legtöbb pénzt utazásra és szórakozásra költöttem. Véleményem szerint az alaptámogatás nem elég a megélhetéshez, én elnyertem több kiegészítő támogatást is (Erasmus+ Start, Esélyegyenlőségi támogatás), illetve a GTK-ról kapott ösztöndíjaim is ott voltak kiegészítésként.

Lyonban az emberek többsége metróval közlekedik, remekül ki van építve az infrastruktúra. A szállásom 11 km-re volt az egyetemtől, ami elsőre soknak hangozhat, ám két metróval 20 perc alatt tettem meg ezt a távolságot.

Lyon egy pezsgő, életteli város, számos szórakozási lehetőséget kínál. A bulinegyedben egymás után sorakoznak a különféle bárok és szórakozóhelyek, míg ha valaki csendesebb szórakozási lehetőségre vágyik ellátogathat a Vieux Lyon nevezetű óvárosba, ahol számos hangulatos étterem és cukrászda várja a látogatókat. Mindemellett több park is található a városban, például a Parc des Curiosités vagy a Parc de la Tête d’Or, ahol séta, piknik és csónakázás is lehetséges.

Számomra meglepő volt, hogy kiutazásom előtt mindenki azzal riogatott, hogy a franciák nem tudnak és nem akarnak angolul beszélni, ám én egyáltalán nem ezt tapasztaltam. Bármikor, ha megszólítottunk egy franciát, mindig készségesen válaszoltak és viszonylag jól is beszélték az angolt, legalábbis erősen próbálkoztak.

Franciaország híres a gazdag gasztronómiájáról és kiváló ételeiről, ugyanakkor én nem voltam vállalkozó szellemű, és maradtam a jól megszokott fogásoknál, de azért természetesen a jó francia borokat én sem hagyhattam ki. Ha Franciaországban jársz és merész vagy, próbáld ki az Escargot, ami éticsiga fokhagymás vajban kisütve.

Fantasztikus élmény volt az Erasmus, a mai napig sokat gondolok az ott töltött időre. Abban nem vagyok biztos, hogy hosszú távon szívesen laknék ott, de a jövőben mindenképpen tervezek visszalátogatni.

Ami először jutott eszembe, az az, hogy ne a biztosításon spóroljatok, az EU egészségbiztosítás mellé kössetek egy komolyabb biztosítást is, mivel rendkívül drága az ellátás. Engem ért egy kisebb baleset a kint töltött idő alatt, és biztosítás nélkül gyorsan kiürült volna a pénztárcám. Összességében én szívből ajánlom Lyont, és remélem sikerült meghozni hozzá a kedveteket!

Oszd meg ezt a cikket!