Pók Lilla
Vecsernyés Erik igazgatta az elmúlt évben a Szakkollégium ügyeit alelnökként. Az Interjú a Választmánnyal cikksorozatunk az ő interjújával teszi fel az i-re a pontot a félév végén, melyben arról olvashattok, hogyan élte meg az elmúlt két félév munkáját és milyen tapasztalatokat szerzett pozíciójában.
Mióta vagy szakkolis, majd mikor lettél alelnök, hány félévig voltál ebben a pozícióban?
Az elsők között, 2021 nyarán jelentkeztem a NÁSz-ba, annak indulásakor. Egy írásbeli feladatsort kellett leadnom, majd az őszi interjú után megkaptam az e-mailt, hogy felvettek. Ez az egyetlen sikerélményem volt akkoriban. Mielőtt alelnöknek jelentkeztem a Közösség- és Programszervező Team, majd a Kommunikációs Team tagja voltam, ahol Marketing Managerként rengeteget fejlődtem és tanultam a hibáimból. Középvezetőként akkor még nem tudtam, többek között azt, hogy hogyan kell csapatot vezetni és delegálni, sok mindent másként csinálnék mostani fejjel. Alelnök 2022 májusában lettem és két félévig töltöttem, töltöm be a tisztséget. Július hónap elejével zárul le a tudásátadási időszak a következő Választmány számára, ezzel véglegesen megszűnök alelnök lenni.
Miből áll egy szakkollégiumi alelnök munkája, mivel foglalkoztál a legfelsőbb vezető jobbkezeként?
Én lennék a legboldogabb ember, ha erre tudnám a pontos választ, első félévem alatt alelnökként sokszor én is feltettem magamnak ezt a kérdést.
A tagság és a külvilág felé a legmegfoghatóbb feladatom egyértelműen a kollégiumi férőhelyek kezelése volt, felelni a bentlakók beosztásáért és kapcsolatot tartani a kollégium igazgatóságával.
A kollégiumon kívül pedig igen, az alelnök az elnök, de talán pontosabb, hogy az egész Választmány jobb keze. A félévek során részt vettem számos megbeszélésen oktatókkal, előadókkal, online és személyes formában, egy alkalommal kurzust is szerveztem. Nem egyszer fordult elő, hogy az egyetem számára last minute-ként beeső jelentéseket kellett küldenünk írásos vagy Excel tábla formában Reával.
Elkezdtem a GDPR és az Alapítvány projekteket, amelyekhez ezúton is köszönöm a Választmány bizalmát és támogatását. Végül, de nem utolsó sorban, képviseltem a Szakkollégiumot különböző egyetemi tanácsokon és üléseken.
Mi motivált arra, hogy jelentkezz a pozícióra?
Úgy éreztem, hogy olyan helyre kerültem, ahol tényleg tudok és érdemes is tennem valamit. Amikor a Szakkollégiumba kerültem úgy éreztem, hogy itt mindenki okosabb és tapasztaltabb nálam, és lehetőséget adnak nekem, hogy hozzájuk hasonló legyek. Amikor a jelentkezést leadtam úgy éreztem, készen állok lehetőséget és közeget teremteni az új tagoknak úgy, ahogy azt mások tették nekem.
Voltak félelmeid azzal kapcsolatban, hogy fogsz helytállni alelnökként?
Nem. Nagyon jó csapat volt a Választmány, akik támogattak és ha kellett, megértettek. Soha nem éreztették azt velem, hogy ne lennék elég vagy, amit teszek, nem elég. Inkább fordítva történt. Én gondoltam úgy, hogy tehetnék többet, ha keményebben dolgoznék, és a többiek győztek meg az ellenkezőjéről. Inkább magam felé volt magas az elvárás, hogy bebizonyítsam, megérdemlem ezt a pozíciót.
Hogyan értékelnéd a saját munkádat ebben a pozícióban?
Szakmai oldalról messze volna javítanivaló a professzionális munkát illetően. Gondolok itt arra, hogy egy beérkező e-mailre nem másnap és harmadnap, hanem azonnal válaszolok, ha tudok.
A befektetett időt és energiát illetően, minden egyes alkalommal a Szakkollégium volt a prioritásom. Amikor valami projekt vagy elintéznivaló beérkezett, az első dolgom volt, hogy minden mást abbahagyjak és legyen kész a feladat. Az egész Választmány mentalitása ez volt: ha kellett éjfélig dolgoztunk, ha kellett hajnalban keltünk, de legyen meg ami kell és az minőségi legyen.
Miért szerettél alelnök lenni?
Az alelnöki pozíció sajátossága miatt, amely az áldása és átka is egyben.
Az egész Szakkollégium szinte minden folyamatának a működéséről tudnia kell az elnöknek és az alelnöknek, amellett, hogy a külvilág felé a szervezet nagykövetei.
Az is megfűszerezi a helyzetet, hogy az alelnöki nem egy jól definiált pozíció.
2023 februárjában volt egy Erasmus-búcsúztató buli, ahol a külföldre utazó tagjainkat ünnepeltük. Ekkor egy beszélgetésnek hála olyan impulzust kaptam, ami később meghatározta, hogyan tekintek a pozíciómra. A mondat így hangzott „az alelnöki pozi alá fognak tartozni azok a feladatok, amiket te meghatározol”.
Átgondoltam miként lehetnék igazán a szervezet javára. Úgy kezdtem el tekinteni magamra, aki ott van az összes helyzetben, amikor beérkezik bármilyen feladat a Szakkollégiumba. Az ilyen esetekben általában az alelnök szabad, mert a teamvezetők és az elnök mind rengeteg munkát végeznek.
Meséld el a kedvenc élményed, ami a Szakkollégiumhoz köthető!
Az évzáró eseményünk (május 26.) előtt más lett volna a válaszom. Most azonban a legkedvesebb élményem, hogy az évzárónkon a tagság a tudtunkon kívül meglepte a Választmányt egy elismerő oklevéllel, emlékkönyvvel és üzenetekkel. Nem sok dolog szokott meghatni, nekik sikerült.
Végezetül, mit üzennél annak, aki ezt a cikket olvassa a választmány nevében?
Kedves Olvasó!
Először is köszönöm, hogy idáig kitartottál.
Azt mondom neked, hogy csinálj bármit is, tudd, hibázni tök okés.
Mellette, bármit is csinálj azt csináld 100%-ban, vagy hozzá se kezdj.
Legyenek céljaid akármilyen kicsik és legyenek barátaid, akik támogatnak és ott vannak veled.
És a legfontosabb: AZ EGÉSZ NEM ÉR SEMMIT, HA KÖZBEN NEM ÉLVEZED.
Sok lehetőséget elhalasztottam az egyetemen, ezért végtelenül hálás vagyok, hogy a legnagyobbat, aminek köszönhetően ezen leckéket tanultam, nem.
