jancsa_jani_grill_foto_004ewrt

“Arra törekedtem, hogy a burgerek szakértőjévé váljak” – Interjú Jancsa Janival

Október 14-én Jancsa Jani, a Bamba Marha Burger Bár társtulajdonosa és kulináris vezetője tartott előadást a Navratil Ákos Szakkollégium vendégeként. Az előadás során bepillantást nyerhettünk Bamba Marha kulisszái mögé és azt is megtudhattuk, hogy mi szükséges ahhoz, hogy egy jó ötletből sikeres márka váljon. Az előadás végén interjú készült vele, amiben többek között szó esik Bamba Marha név eredetéről, a sikeres marketingről és a vállalkozóvá válás kihívásairól.


Ezt két külön részre bontanám. Egyrészt a gasztronómiával így 2005–2006 körül kezdtem el megismerkedni, először csak elkezdtem étterembe járni, aztán otthon is főztem. Majd elkezdtem ételről blogolni, videókat csinálni, aztán ez nyilván kombinátlódott abban, hogy a Bamba Marha kulináris vezetője és társtulajdonosa lettem. 2015-ben nyitottuk meg az elsőt és azóta tizenegy év alatt tizenegy éttermünk lett. És azóta alkotjuk a burgereket a város éhes lakóinak.

Nyilván azon is múlik, hogy mennyire igényes maga az ember. Én azt gondolom, hogy egy tökéletes termék, az manapság már a minimum, nem pedig, hogy ez itt a végcél, ez gyakorlatilag a belépőszint 2026-ban. Egy szolgáltatás esetén egy tökéletes vevőélmény, utánkövetés, egyéb kis marketingtrükkök is nagyon-nagyon fontosak. Mert nem elég, hogy van egy nagyon jó terméked, például a világ legjobb burgere, de el is kell tudni adni azt. Ha pedig ez egyfajta kohézióként tud működni, akkor, azt gondolom, hogy ez tényleg egy olyan márka vagy egy vállalkozás, ami akár az idő próbáját is kiállja.

Ami szerintem nagyon fontos üzleti szempontból, hogy legyen a területének a szakértője. Nyilván lehet úgy is csinálni valamit, hogy inkább az üzleti rész van mögötte, és az ember nem ismeri az adott topikot teljesen. Én azonban személy szerint arra törekedtem, hogy a burgerek szakértőjévé váljak, és szerintem ez tök jó lehet, hiszen a későbbiekben legyen bármi, ez a tudás megmarad.

Szerencsére nem igazán. A barátaim és akik közel állnak hozzám mindig támogatóak voltak ilyen szempontból. Persze alapvetően annyira nagy ugrásokat nem hajtottam végre. Az egyik legnagyobb az volt, amikor tíz és fél év multizás után, úgy döntöttem, hogy otthagyom a multis létet, hogy vállalkozó legyek. A vállalkozásban pedig nincs semmilyen biztosíték, sem az, hogy pénzt fogsz kapni vagy keresni, esetleg meg fogsz tudni élni. Tehát az egy nagyon nagy ugrás volt. Nekem ilyen szempontból szerencsére mindig támogató közeg vett körül és nem igazán volt olyan, hogy végül én hazudtoltam meg őket.

Én azt gondolom, az is fontos, de a realizmus még inkább. Például ha azzal az ötlettel álltam volna elő, hogy elmegyek Argentínába békát szedni, akkor lehet, nem lettek volna ennyire pozitív hangvételűek a kommentek. Tehát azt gondolom, hogy külön kell választani a támogatást, meg külön azt, hogy az adott témáról valakinek mennyi tudása van. Nyilván a nap végén mindenki ember, mindenki a saját döntéseiért felelős. Mégis azt gondolom, hogy jó, ha a józan ész és támogatottság találkozik.

A Bamba Marha név úgy született meg, hogy nagyon nem tudtunk az elején döntést hozni, hogy mi legyen a márkának a neve. Azt tudtuk, hogy a marhának benne kell lenni, hiszen a hamburger miatt ez egyértelmű volt, és felcsaptunk végül egy netes rímszótárat, amiben kidobta, hogy Bamba Marha. Láttuk, hogy ez tök jó, és úgy döntöttünk, ezzel megyünk tovább. Nyilván ez egy tök jó hangzás, aranyos, kedves, szlengesíthető, tehát azt gondolom, hogy a névadás elég sok kitételét megtestesíti. Úgy gondolom, a marketingünk nagyon sok lábon áll és az évek folyamán kicsit a tartalom is változott, mert mindig jönnek újabb trendek. De természetesen továbbra is ott vannak a csatornának megfelelő elemek, illetve a klasszikusok is, amik főleg termékfókuszúak, mert burgerező vagyunk.

Nagyon, mert alapvetően ott tudunk a leginkább kommunikálni. Nyilván vannak PPC-hirdetések, van egy weboldali forgalom, illetve ott vannak a különféle social mediák is, például Instagram, Facebook és TikTok, ahol a platformnak megfelelő módon, méretben és mennyiségben igyekszünk kommunikálni. Próbáljuk mindig kicsit máshova helyezni a hangsúlyt, hogy a tartalom ne legyen unalmas a közönség számára.

Szerintem nagy pofonok, kudarcok nem értek, inkább kisebb, személyes szinten, de nem mondanám azt sem pofonnak vagy kudarcnak. Nálunk például én találom ki a kajákat javarészt és amikor hozok egy általam tök jónak gondolt burgert, utána elkezdjük a termékfejlesztési folyamatot, ahol hárman-négyen, adott területeknek a vezetői összeülünk. Itt mindenkinek igent kell mondania a burgerre ahhoz, hogy az felkerüljön a havi kínálatba, megelőzve ezzel azt, hogy olyan termék kerüljön bele, amit a vendégek közül csak kevesen kedvelnek. És nyilván volt olyan, hogy volt egy nagyon jó burgerötletem és négyből három ember azt mondta, hogy hát az nem annyira jó. Ezt az ember a szívére is veheti vagy dönthet úgy, hogy levonja a következtetést, hogy miért mondják ezt és kijavítja, megkeresi rá a megoldást. Tehát ebből is két irányába lehet tovább menni, hogy vagy ülünk és a sebeinket nyalogatjuk vagy tovább megyünk és ötletelünk. Mert ez alapvetően nem az egóról szól, hanem egy olyan burger kitalálásáról, amire négyből négy ember mondja azt, hogy baromi jó. Mostanában szerencsére általában így van és mivel rendkívül különböző az ízlésünk így biztosak lehetünk benne, hogy a vendégek többségének is tetszeni fog. És nyilván ez a lényeg, hiszen azért találunk ki dolgokat, hogy a vendégek szeressék.

Naná, az Elvis Burgerünk, szerintem nekünk volt először ilyen itthon. Marhahúspogácsa, grillezett bacon, grillezett banán, egy kis mogyoróvaj, meg egy kis áfonya került bele. Azt gondolom, hogy azért a banán és a marhahús kapcsolata nem feltétlen ennyire egyértelmű, de meglepő módon mégis tök jól működött.

Oszd meg ezt a cikket!