Kiss Boglárka
Az utóbbi években egyre gyakrabban találkozhatunk az ESG fogalmával a gazdasági hírekben, befektetési elemzésekben és banki jelentésekben. A vállalatok környezeti (Environmental), társadalmi (Social) és vállalatirányítási (Governance) teljesítménye ma már nemcsak etikai vagy reputációs kérdés, hanem egyre inkább pénzügyi szempontból is meghatározó tényezővé válik. De vajon tényleg számít, hogy egy cég mennyire fenntartható akkor, amikor hitelt vesz fel, vagy amikor a befektetők a kockázatait értékelik?
Egy frissen megjelent tanulmányunkban, amely a Hitelintézeti Szemle folyóiratban látott napvilágot, ezt a kérdést jártuk körül egy átfogó nemzetközi szakirodalmi elemzés segítségével. Célunk az volt, hogy feltérképezzük: hogyan vizsgálják világszerte az ESG-tényezők és a vállalati hitelkockázat kapcsolatát, milyen kutatási trendek rajzolódnak ki az elmúlt években, és milyen eredményekre jutottak a kutatók.
A kutatás során több mint 190 tudományos publikációt gyűjtöttünk össze a vezető nemzetközi adatbázisokból, majd ezek közül 61 tanulmányt elemeztünk részletesen. Ezek a cikkek 2020 és 2024 között jelentek meg – nem véletlenül erre az időszakra fókuszáltunk, hiszen ekkor ugrott meg igazán az ESG-vel és kockázatkezeléssel foglalkozó kutatások száma. Ez nagyban összefügg a szigorodó szabályozásokkal, az európai zöld átállással és azzal, hogy a bankoknak és befektetőknek egyre inkább be kell építeniük a fenntarthatósági szempontokat a döntéseikbe.
Az egyik legfontosabb tanulság, ami szinte minden módszertani megközelítésben visszaköszön, hogy a jobb ESG-teljesítmény jellemzően alacsonyabb hitelkockázattal jár együtt. Magyarán: azok a vállalatok, amelyek jobban odafigyelnek a környezeti hatásokra, a társadalmi felelősségvállalásra és az átlátható működésre, általában stabilabb pénzügyi helyzetben vannak. A kutatások szerint náluk kisebb a csőd valószínűsége, kedvezőbb hitelminősítéseket kapnak, és gyakran olcsóbban jutnak hitelhez vagy finanszírozáshoz.
Ez azt jelenti, hogy az ESG nem pusztán „zöld kirakat”, hanem valódi gazdasági jelentősége van: a fenntarthatóbb működés hosszú távon pénzügyi előnyt is jelenthet.
Ugyanakkor az elemzés arra is rávilágít, hogy a kutatások nagy része eddig főként nagyvállalatokra és fejlett gazdaságokra koncentrált. A kelet-közép-európai régió – köztük Magyarország – alig jelenik meg a nemzetközi szakirodalomban, pedig a szabályozási változások ezt a térséget is erősen érintik. Emellett sok tanulmány az ESG-t egyetlen összesített mutatóként kezeli, miközben kevesen vizsgálják külön a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási tényezők önálló hatását.
Módszertani szempontból is van még tér az innovációra: a legtöbb kutatás hagyományos statisztikai modellekkel dolgozik, miközben a modern adatvezérelt eszközök – például a gépi tanulás vagy a szövegelemzés – még ritkán jelennek meg ezen a területen.
Összességében a tanulmány azt mutatja, hogy az ESG és a hitelkockázat kapcsolata egy gyorsan fejlődő, izgalmas kutatási irány, amely nemcsak az akadémiai világban, hanem a banki gyakorlatban és a befektetési döntésekben is egyre fontosabb szerepet kap.
Egyetemistaként különösen érdekes lehet ez a téma mindazok számára, akiket foglalkoztat a fenntartható pénzügyek világa, a bankrendszer működése, a kockázatkezelés vagy a modern gazdasági elemzés. Az ESG ugyanis egy olyan terület, ahol gazdaság, környezetvédelem és társadalmi kérdések találkoznak – és ahol a következő években még rengeteg új kutatási lehetőség nyílik meg. Ráadásul kifejezetten nagyszerű szakdolgozati vagy TDK-témát is jelenthet, hiszen a nemzetközi szakirodalom gyorsan bővül, miközben számos terület – például a magyar piac, a kisebb vállalatok vizsgálata vagy az új módszertanok alkalmazása – még alig kutatott. Így a hallgatók valódi hozzáadott értéket teremthetnek akár egy egyetemi kutatás keretében is.
A teljes tanulmány elérhető itt:
https://hitelintezetiszemle.mnb.hu/hsz-24-4-t5-kiss-homolya-walter
Forrás:
Kiss, B., Homolya, D., & Walter, G. (2025). Az ESG-tényezők és a vállalati hitelkockázat kapcsolata: kutatási trendek bibliometriai megközelítésben. Hitelintézeti Szemle, 24(4), 96–117. https://doi.org/10.25201/HSZ.24.4.96
