A NÁSZ-osok a Választmányban című interjú sorozatunk következő részében Siba Gyöngyvérrel, a Kommunikációs Team vezetőjével ismerkedhettek meg jobban, aki többek között beszámol a motivációiról, mindennapi teendőiről vezetőként és a kedvenc szakkolis élményéről. De szó esik még arról is, hogy mit tanácsolna azoknak, akik a jövőben a pozíció megpályázásán gondolkoznak.
Mióta vagy a szakkollégium tagja, illetve mióta töltöd be a Kommunikációs Bizottság vezetői szerepkörét?
Még a 2021-ben, a legelsők között csatlakoztam a NÁSZ-hoz, és már a kezdetektől fogva a Kommunikációs Team tagja vagyok, így végigkísértem a csapat teljes eddigi életútját. Vezetőnek, azonban csak 2024 májusában jelentkeztem, de hivatalosan csak júliustól töltöm be a pozíciót.
Mi motivált a pozíció megpályázására?
Az egyetemi éveim egyik legpozitívabb része a NÁSZ, ezért nem volt kérdés, hogy minél többet szeretnék visszaadni ennek a közösségnek. Mint már említettem, a kezdetektől fogva beleláttam a csapat működésébe; leginkább a social media teamben munkálkodtam, de néha a PR részleg feladatiba is besegítettem, így egész kézenfekvő lett volna, hogy megpályázzam ezt a pozíciót. Azonban csak tavaly, részben a barátaim bátorításának köszönhetően gondolkodtam el ezen a lehetőségen. A gondolat megszületése után viszont már nem volt megállás, egyre több ötletem gyűlt össze, így a pályázat beadásakor már maximális lelkesedéssel álltam hozzá a feladathoz. Természetesen személyes indokok is álltak a háttérben; egyrészt nem szeretek unatkozni és mindig keresem az újabb kihívásokat, másrészt a CV-ben sem mutat rosszul egy ilyen pozíció.
Milyen feladatok tartoznak a munkakörödbe?
Vezetőként alapvetően már nem a „napi” működéshez szükséges feladatokban veszek részt. A szerepem inkább az, hogy koordináljam a folyamatokat, valamint meghatározzam milyen irányba szeretnénk haladni, mik azok a területek, ahol fejlődnie kellene a csapatnak. Ugyan a cikkeket és a posztokat már nem én készítem, azonban a középveztőimmel együtt ötletelünk azon, hogyan lehetne még színvonalasabb a tartalom és gördülékenyebb a csapatmunka. A külső kontaktjaink többségével is én tartom a kapcsolatot, legyen szó az eseményeink hirdetéséről vagy promóciós termékek beszerzéséről. Emellett választmányi tagként részt veszek heti meetingeken a többi csapat vezetőjével. Itt már szélesebb körben belefolyhatok a döntéshozatalba és ráláthatok a szakkoli teljes működésére, fő feladatom viszont itt is a csapatom képviselése.
Hogyan tudod összeegyeztetni a választmányi tagsággal járó plusz feladatokat az egyetemmel és a munkával?
Az első szó, ami itt eszembe jutott az a kitartás. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindig egyszerű ezt megoldani és hogy nem voltak a félév során nehezebb pillanatok. Erről nem csak én, hanem a barátaim is tudnának mesélni. Azonban mind az egyetem, mind a munka, mind a szakkoli olyan része az életemnek, amit nem szívesen adnék fel, ezért a sűrűbb időszakokban, arra próbálok gondolni, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ennyi jó dolog van az életemben.
A közösség támogatása is nagyon sokat segít a kitartásom megőrzésében, és ezt mind a három területen maximálisan érzem, legyen szó egy-egy kedves szóról, egy közös sikeres projektről vagy egy jól sikerült bulikáról.
Milyen vezetőnek tartod magad?
Annak ellenére, hogy elég maximalista vagyok, már a kezdetektől fontos volt számomra, hogy ne „mikromenedzseljem” a csapatomat, illetve mindenki kiélhesse a kreatív szabadságát és olyan feladatokat végezhessen, amiben örömét leli. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy jól működő struktúra felállítása, a határidők betartása, továbbá ezek nyomon követése ne lenne fontos.
Emellett úgy gondolom, hogy egy jól működő szervezet alapja a munkamegosztás, fontosnak tartom, hogy mindenki kivegye a részét a csapatmunkából, ezáltal még inkább magáénak érezze a szakkollégium sikereit. Ehhez pedig vezetőként megfelelően következetes, de rugalmas keretrendszer kialakításával tudok hozzájárulni.
Már említettem, hogy a közösség támogatása milyen fontos számomra, ebből a támogatásból szeretnék visszaadni a csapatomnak is. Bármikor el lehet kapni egy beszélgetésre, legyen szó akár szakmai vagy magánjellegű témáról.
Röviden úgy tudnám összefoglalni, hogy következetes és közvetlen vezető szeretnék lenni.
Mit szeretsz a legjobban a pozíció betöltésében?
Talán leginkább azt tudnám kiemelni, hogy segíthetek fejleszteni egy olyan közösséget, ami rengeteget adott a számomra. Örülök, ha látom, hogy egy-egy jól sikerült projekt, pozitív hatással van a NÁSZ működésére, legyen szó egy sikeres felvételi kampányról, a social media felületeink arculatának megújításáról vagy egy új pulóver szín bevezetéséről. Hatalmas lelkesedéssel álltam ehhez a feladathoz, és úgy érzem, ezt a Komm Teamre is sikerült átragasztanom. Boldogsággal tölt el, ha látom, hogy a csapatom tagjai örömmel végzik a feladataikat és mindenki „elemében van”, egy-egy grafika elkészítésekor vagy egy cikk írásakor. Emellett persze elengedhetetlen, hogy szeressek emberekkel dolgozni és ne riadjak meg attól, hogy delegáljam a feladatokat.
Itt (is) szeretném kiemelni, a két csodálatos középvezetőm, akik lelkiismeretes munkája nélkül, sokkal nehezebb lett volna ez az időszak; a velük való beszélgetések, meetingek mindig feldobják a napomat.
Mi a kedvenc szakkolis élményed?
Számtalan felejthetetlen programon vettem részt, legyen szó a Bortúrákról, a Bevonó táborokról vagy a nyári EFOTT kitelepülésünkről. Amit azonban ki tudnék emelni, az a nyári táborunk, a NÁSZút, ahol négy csodálatos augusztusi napot töltöttünk együtt a Balaton partján. Ezen belül is a második este, ahol a csapatom tagjaival összegyűltünk egy koccintásra, beszélgetésre. Itt éreztem először, hogy egy egész csapat támogat engem a céljaim elérésében és rengeteg pozitív energiát adott a félévkezdés során. Ezt a „hagyományt” azóta is megőriztük, minden nagyobb eseményen koccintunk egyet a csapatra és az elért sikerekre.
Mit tanácsolnál azoknak, akik gondolkodnak, hogy a jövőben pályáznak a pozícióra?
Ne feledkezzenek meg arról, hogy vezetőként két csapatra is támaszkodhatnak, a Választmányra és a Komm Teamre egyaránt, így a hirtelen jött felelősséget nem kell egyedül viselniük. Legyenek konzisztensek az elképzeléseikkel kapcsolatban, de nyitottak a kritikákra, új meglátásokra. Delegáljanak minden olyan feladatot, amit delegálni lehet, még akkor is, ha úgy érzik gyorsabb, ha ők egyedül megcsinálják. Hosszú távon ez lesz a legkifizetődőbb út. És ami a legfontosabb, élvezzék ezt az időszakot, mert bátran állíthatom, hogy az összes nehézség ellenére abszolút megér minden belefektetett percet.