A NÁSZ-osok a Választmányban című sorozatunk következő részében Márton Barnabással, a NÁSZ jelenlegi elnökével, korábbi alelnökével beszélgettünk. Barnus tapasztalatai és meglátásai mind a vezetői pozíció iránt érdeklődők, mind a Szakkollégium működésébe mélyebb betekintést nyerni kívánók számára értékes tanulságokat tartogatnak. Az interjú során megosztotta velünk, hogyan látja a vezetői szerepkört, és mesélt azokról az élményekről is, amelyek leginkább meghatározták eddigi pályafutását a szervezetben.
Mióta vagy a Szakkollégium tagja és mióta töltesz be vezető pozíciót? Mi volt a motivációd arra, hogy a Választmány tagja légy?
A Szakkollégiumba még gólyaként csatlakoztam 2021 szeptemberében, úgyhogy ez már a negyedik évem a szervezetben. 2022 őszén felkért az akkori Választmány, hogy én töltsem be a Felvételi Biztos pozícióját, aki a felvételi folyamat levezényléséért felelős. Nagyon megtetszett a vezetői pozíció és akkor döntöttem el, hogy én még többet ki akarok hozni a szakkollégiumi éveimből, és innen jött az egész.
Véleményed szerint mi kell ahhoz, hogy valaki jó vezető legyen? Vannak természetüknél fogva alkalmasabb és kevésbé rátermett vezetők?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy vannak, akiknek könnyebben megy a vezetés. Szerintem ez egy tanulható dolog, de van, akihez jobban illik a feladatkör és emiatt neki nem kell annyi idő, hogy elsajátítsa a pozíciót. Elég összetett szerintem ez a kérdés és biztos nincs rá egy jó válasz. Szerintem egy vezetőnek nyitottnak és megközelíthetőnek kell lennie, de megkövetel tekintélyt is, amit nem egyszerű elérni. Erről a kérdésről nem egy könyv íródott már, de amit én kiemelnék így röviden az ez.
Neked mit jelent a következő, vezetők munkásságával kapcsolatban megfogalmazott állítás: „Ha elzárkózunk mások ötleteitől, mindent kritikának hallunk. Ha nyitottak vagyunk a kritikára, tanácsokat kapunk.”
Szerintem ez minden emberre igaz, nem csak a vezetőkre. Ha úgy közelítem meg az állítást, hogy egy vezetőnek kell nyitottnak lennie mások ötleteire, akkor ez igazából alátámasztja az előző állításomat, miszerint egy jó vezető nyitott és megközelíthető. Egy másik értelmezés pedig, hogy jelen esetben mondjuk egy szakkollégiumi tagnak kell nyitottnak lennie a vezető meglátásaira. Szerintem elnökként az (is) a feladatom, hogy a szervezetet érintő kérdéseket kritikusan, külső szemlélőként kezeljem, így felhívva a figyelmet lehetséges kockázatokra. Minden eshetőségre mindenkinek nyitottnak kéne lennie, és akkor sokkal hatékonyabb és könnyebb lenne együtt élni egymással.
Hogyan értékeled eddigi munkádat a Szakkollégiumon belül? Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Lehetséges, hogy ezen tervek megvalósításában előnnyel rendelkezel, hiszen már pontosan tisztában vagy vele, milyen egy vezető pozícióban tevékenykedni?
Igazgatónk, Tanács János szavait előszeretettel és gyakran idézem a szakkollégiummal kapcsolatban, miszerint „a szakkollégiumból mindenki annyit tud kivenni, amennyit belerak”. Az évek során rengeteget adott nekem a szakkollégium mind szakmailag, mind emberileg. Hosszútávon konkrét tervem nincs, utóbbi évek tapasztalatai alapján feleslegesnek tartom, hogy egy évnél hosszabbra tervezzek, mert nagyon gyorsan változnak a körülmények. Természetesen opciók, ötletek vannak. Ami biztos, hogy még egy évig hallgató maradok. Szívesen kipróbálnám magam menedzsment tanácsadói munkakörben, akár itthon, akár külföldön. Szerintem már a tény, hogy szakkollégista vagyok jelentősen megkönnyíti a munkapiacon való elhelyezkedést, nem egy embertől hallottam már, hogy egy állásinterjún végig a szakkollégiumról kérdezték. Erre talán még ráerősít, hogy vezetői pozíciót is töltöttem be. Mindenképpen sokat tanulok belőle és biztos vagyok benne, hogy ez a későbbiekben még visszaköszön majd.
