Bognár Levente
Bognár Levente vagyok, másodéves pénzügy és számvitel hallgató, és lassan fél éve NÁSZ tag. Ebben a rövid cikkben a szakkollégiumos felvételi procedúráját, menetét, és élményeimet szeretném nektek elmesélni.
Körülbelül augusztus közepén láttam egy hirdetést, hogy elkezdődött a NÁSZ-os felvételi program írásbeli fordulója. Kíváncsi voltam, hogy pontosan mit is jelent ez a szakkollégium, milyen előnyökkel jár, mégis mire számíthatnék. Elolvastam és annyira beleéltem magam, hogy rögtön úgy döntöttem, ezt mindenképp meg szeretném próbálni, veszteni valóm úgy sincs.
Az első fordulóra kellett egy motivációs levelet írni, miért szeretnék tag lenni, egy önéletrajz készítése és egy hosszabb elgondolkodtatóbb, kifejtős írásbeli feladat kitöltése, aminek 3 blokkja volt. Mivel előtte még életemben nem írtam se önéletrajzot se motivációs levelet egy hatalmas kalanddal találtam szemben magam. Nagy nehezen pár mintát segítségül véve elkészítettem őket, jöhetett az írásbeli. Megnyitottam és a legelső dolog, ami felmerült bennem, hogy ’Jézusom, ez milyen hosszú már!’. Amint elolvastam a kérdéseket megnyugodtam, mert főként olyan témával voltak kapcsolatban, amik engem érdekeltek. Kevés olyan írásbeli ’tesztre’ emlékszem életemből, amit ennyire izgatottan töltöttem volna ki. A kérdések egy része a szakmai tudásodra, illetve a véleményedre vonatkoztak (pl.: Bevezetnéd az Eurót Magyarországon?). A rövid kifejtős kérdések összességében jók voltak tanulásra, tanulságok levonására, illetve önismeret példáját is tükrözték. Sosem gondoltam bele, hogy ki lenne az az ember, ha bárki lehet, akivel egy napot töltenék, és főleg nem gondoltam azt, hogy ezt először egy gazdasági szakkollégium írásbeli fordulóján fogom megválaszolni. Volt két kisebb kérdés is, ami inkább az angoltudásomra fektetett hangsúlyt.
A második blokkban a feladatok főként a probléma megoldásra fókuszáltak, ráadásul úgy, hogy bele kellett helyeznem magam egy olyan szituációba, mintha már a szakkollégium tagja lennék. Utólag belegondolva ez a feladat hozta meg igazán a kedvem az egész jelentkezéshez. Nekem egy múltbeli bortúráról kellett cikket írnom, egyfajta élménybeszámoló, aminél csak a fantáziára lehetett hagyatkozni.
A harmadik blokk hasonló volt a másodikhoz abban a tekintetben, hogy megint úgy kellett cselekedni, mintha már tag lennék, itt azonban egy kurzussal kapcsolatos pénzügyi problémakezelés megoldására ösztönöztek. Ezek mellett egy pluszpontos személyiségtesztet lehetett még kitölteni.
Túllettem az írásbelin és kíváncsian vártam az eredményeket, és pár nap elteltével kaptam az e-mailt, hogy továbbjutottam a 2-3. fordulóra. A következő körben mi tehettünk fel kérdéseket a különböző bizottsági tagoknak (Szakmai, Kommunikációs, Gazdasági, Közösségi- és Programszervezés, és a Kollégiumi életről is beszéltek nekünk). Minden Bizottságnak 3-3 képviselője volt. Amit itt még fontos megemlíteni, hogy itt találkozhattam először a többi jelentkezővel is. Rendkívül érdekes volt látni, hogyan működik egy-egy Bizottság, a vezetés, hogyan zajlanak a mindennapok. Nagyon otthonosan éreztem magam a legelejétől a legvégéig, mindenki teljesen nyitott volt, bármilyen kérdésre örömmel válaszoltak nekünk. Körülbelül 2 órás volt ez a program a Kőrösi Csoma Sándor Kollégiumban (KCSSK), ezután következett egy félhivatalos afterparty, ahol jobban meg lehetett ismerni egymást.
A 3. forduló következett, szintúgy a KCSSK-ban, amely egyfajta szóbeli forduló volt (egy hatalmas pozitívum volt nekem, hogy az eredeti időpont nem volt megfelelő, ezért megkértem őket, hogy nem tudjuk-e áttenni, és rögtön segítőkészen kerestünk egy számomra jó időpontot). Egy tanulószobába hívták be egyesével az embereket, ahol az egész Felvételi Bizottság felsorakozott. Nem emlékszem rá, hogy ők hallották-e, de nekem az első mondatom, miután beléptem, hogy ’Úristen!’. Valóban kevesebb emberre számítottam egy interjú során, de mivel még nem vettem ilyenen részt, így nem is volt nagyon viszonyítási alapom. Itt feltették a kérdéseket, hogy ’miért jelentkeztem, egy két személyesebb kérdés, és persze a jól bevált kizökkentő kérdés is’. Mindenki rettentően segítőkész volt és kedves, úgyhogy a kezdeti izgalom az első kérdés után meg is szűnt.
Már másnap jött is az e-mail, hogy ’Gratulálunk, felvettünk!’, és így lassan fél év után visszatekintve, egyik pillanatban sem bántam meg, hogy ide jelentkeztem. Egy olyan közösség tagja lehet az ember, ahol mindenki segít jóban-rosszban, rengeteget tanulhat a kurzusoktól, workshopoktól, és nem mellesleg egymástól is. A NÁSZ egy olyan hely lett nekem, ’amiről csak álmodik az ember’!
