Sávos Zsófia Anna
A következőkben a Rónai Miklóssal folytatott beszélgetés részletei olvashatóak, aki a Kommunikációs team vezetőjeként és a Választmány tagjaként oszlopos tagja a szakkollégiumnak. Az interjú egyik pillérjét alkotja a fejlődés, mint fogalom, hiszen mind szakkollégistaként, mind választmányi tagként, lehetőség, sőt, gyakran szükség van a személyes előrejutásra, fejlődésre. Továbbá pontosabb képet kaphatunk a pozíciójával járó munkáról, felelősségről, tanácsot kaphatnak a jövőbeli pályázók, illetve kedvenc NÁSZ-os programjáról is mesél.
Mióta vagy a szakkollégium tagja, illetve mióta töltöd be a kommunikációs team vezetői szerepkörét?
2022 szeptemberében nyertem felvételt a szakkollégiumba, tehát már 4. féléve szívom itt a levegőt. Vezetőnek tavaly májusban szavaztak meg, és a tudásátadás időszaka után, júliustól viszem egyedül.
Mi motivált a pozíció megpályázására? Mennyire egyeztek az előzetes elképzeléseid és a későbbi, valós tapasztalataid?
Igazából nagyon megtaláltam a helyemet ebben a csapatban, nagyon élveztem a munkákat, amiket a social media területén végeztem és motivált voltam, hogy egyrészt magamat kimozdítsam a komfortzónámból, másrészt visszaadjak a szakkollégiumnak.
Nagyjából megegyeztek az elképzeléseim azzal amit tapasztaltam, tudtam, hogy nagyjából milyen feladatkörök tartoznak ide hard skill szempontból. Inkább a soft skill, az emberi kapcsolatápolás, csapatépítés stb. mennyisége az, ami meglepett.
Milyen feladatok tartoznak pontosan a munkaköröd alá?
Elsősorban, mint minden Választmányi tag, heti meetingeken veszek részt az 5 másik taggal, ahol a heti munkámat összefoglalom, illetve összszakkollégiumi kérdések megválaszolásában segítek. Itt a jegyzőkönyvet is én vezetem, ami pont olyan érdekfeszítő, mint amennyire hangzik. Viszont fontosnak tartjuk a transzparenciát, ezért fontos ennek a megléte és online elérhetősége.
Mint team vezető, feladatom a csapat két felének (Social Media és PR) összekoordinálása, ennek elősegítése amennyiben a két csapat menedzserei oldják meg az adott feladatot. Mindezeknek a felügyelete, hogy időben, megfelelő minőségben jelenjenek meg, végsősoron szintén az én felelősségem. A team működésében felmerülő változásokról szintén én döntök, ebbe szeretem bevonni a középvezetőket is. Emellett utolsó pillanatban felmerülő feladatok last-minute elintézésétől / elvégzésétől sem szoktam megrettenni.
Mit gondolsz, mint kommunikációs vezető milyen mérföldkövek köthetők hozzád a team eddig megtett útja során?
Egyik legnagyobb változtatás, ami véleményem szerint egy fontos döntés volt, az a szakkollégium nyílt előadásainak erőteljesebb reklámozása a social media oldalakon. Fontosnak tartom, hogy ezek minél szélesebb réteget érjenek el, hiszen ez messze a legrendszeresebb és legfókuszáltabb lehetőség potenciális új tagok elérésére. Ezt mindenképp meg kell ragadni.
Mennyit és miben fejlődtél a leginkább a kommunikációs team vezetőjeként? Később tudod majd hasznosítani ezeket szerinted?
Ahogy említettem inkább az emberekkel való kommunikáció, és annak a mennyisége, ami eleinte meglepett. Úgy érzem ebben fejlődtem a legtöbbet, meg kell tanulnia az embernek delegálni és nem mindent egyedül megcsinálni, megtanulni, hogy hogyan kell a feladatokat úgy kommunikálni, hogy lehetőleg ne legyen belőle félreértés, megtanulni milyen fontos a csapatkohézió és kapcsolatok építése a teamen belül stb., mind olyan dolgok amire team tagként nem is igazán figyeltem fel, nem volt betekintésem.
És hát igen, úgy érzem fogom tudni hasznosítani. Benne van a pakliban, hogy olyan irányba visz az élet, hogy egy csapat élére kerüljek, és úgy érzem, hogy ez egy szakkollégiumban a tagság jó részére igaz lehet, ha nem is a közeljövőben. Épp ezért nagyon értékes tapasztalatnak tartom, hiszen sokkal nehezebb lenne éles helyzetben ezeket a köröket lefutni, mint zöldfülű menedzser, mint itt barátok között.
Mit tanácsolnál a pozíció jövőbeli megpályázóinak, illetve betöltőinek?
Mindenképpen delegáljon a legelső pillanattól! Egyszerűnek tűnik, de ahogy már annyian mondták korábban, annyira mégsem az. De muszáj, különben egyetem és magánélet mellett összeroppan az ember. Nehéz elfogadni, hogy nem minden lesz pontosan úgy ahogy elképzelte az ember, de különösen egy ilyen csapatban, ahol a kreativitás áll a középpontban és ezerféle megközelítése lehet minden feladatnak, ezt meg kell lépni.
A másik fele a dolognak pedig, hogy nem szabad szem elől veszíteni a csapatkohézió fontosságát, mert nagyon gyorsan széteshet a csapat nélküle.
„Az ember nem annyi, amennyi, hanem annyi, amennyi kitelik tőle” Mit gondolsz erről az idézetről, illetve mennyire kapcsolódik a pozíciódhoz szerinted?
Ez egy nagyon jó kérdés. Igazából egy remek gondolat, ami különösen itt a szakkollégiumban központi elem. Hiszen senki nem úgy jön ide, hogy profi grafikus vagy menedzser, de pont azért vagyunk itt, hogy fejlődjünk és tanuljunk. Ez pedig anélkül, hogy elkötelezzük magunkat a cél mellett, hogy legjobb tudásunk szerint csináljunk mindent. Úgy gondolom nagyon, nagyon messzire lehet ezzel a hozzáállással jutni.
Annyival viszont árnyalnám talán, hogy kell valamennyi “amennyi”, amit különösen a tanulás elején érdemes már magadnál tudni. Ha a legalapabb dolgokat is a mélyvíz fázisban tanulja az ember, az legjobb esetben leszívhatja az embert, legrosszabb esetben pedig mások kárára mehet.
Mi a kedvenc NÁSZ-os programod és miért?
A Bevonó tábor, nem is kérdéses. Egyrészt magában is megállja a helyét, mint egy kétnapos tábor, ahol jól érezheti magát az ember a többiekkel. De nekem különösen pozitív élmény ilyenkor az új tagokkal időt tölteni, megismerni őket és kicsit megpróbálni bevonni őket a közösségbe.
