A NÁSZ korábbi és jelenlegi tagjaival készített interjúsorozata tovább folytatódik. Minden cikkünkben egy-egy újabb munka- és feladatkört ellátó hallgató mindennapjaiba engedünk betekintést, amely fontos tapasztalatokkal láthat el bennünket. A sorozat célja, hogy az olvasó betekintést nyerhessen a különböző gyakornoki lehetőségek és karrierutak világába.
Mai beszélgetésünkben Ulmann Ákost arról kérdeztük, hol dolgozik, és milyen extra aktivitásokat végez még az egyetemi életben és a Hallgatói Önkormányzatban, annak tanulmányi alelnökeként.
Mit kell tudni a munkádról? Hol dolgozol, milyen szerepet töltesz be a munkahelyeden, mik a feladataid?
A TK Elevatornál dolgozok. Ez lényegében egy SSC, tehát Shared Service Center, ahol Accounts Payable (AP) Trainee-ként, azaz szállítói számla könyvelői gyakornokként dolgozok. Én segítem a junior, senior pozícióban lévő könyvelők munkáját, előkészítem nekik a számlákat, megnézem, hogy helyes-e a számla, validitást ellenőrzök, ahogy mondani szokták verify-olok, majd ezeket a számlákat beküldöm az SAP rendszerbe, ahol a könyvelők feldolgozzák a számlákat. Továbbá ha probléma van a beérkező számlákkal, akkor azokat én oldom meg.
Ezen kívül van egy saját cégem, úgynevezett vendorom, amit nekem kell előkészítenem a TIM nevű rendszerünkben, ahol workflow-kat, azaz munkafolyamatokat indítok. Ezáltal is segítem, előkészítem a könyvelők munkáját.
Hogyan találtál rá erre a lehetőségre?
Nem én találtam rá erre a lehetőségre, hanem a lehetőség talált rám, mivel a Linkedin profilomon keresztül kerestek meg. Felhívott a HR-es, és kérdezte, hogy lenne-e kedvem, nyitott vagyok-e erre a pozícióra, vagy nyitott vagyok-e arra, hogy ott dolgozzak. Nem tudtam akkor még, hogy mi ez az AP pontosan, vagy mi az a szállítói számla könyvelés, de nyitott voltam a lehetőségre, mert úgy gondoltam, hogy ez egy jó lehetőség szakmai tapasztalatot szerezni és pénzt keresni is. Így ezt egy abszolút nyereséges szituációnak tartottam.
Milyen kritériumoknak kellett megfelelned ahhoz, hogy felvegyenek? Milyen volt az interjú és a kezdetek?
A DACH-országok könyvelésével foglalkozunk: Németország, Ausztria, Svájc. Én a német területen vagyok, és így szükséges volt a német nyelvtudás a pozíció elnyeréséhez. Németből van egy felsőfokú nyelvvizsgám, így ezzel nem volt problémám. Az angolom volt egy kicsit gyengébb, de végül is megfeleltem. Az eddigi gyakornoki munka során sokat fejlődött az angol nyelvtudásom, mivel a képzések és meetingek mind-mind angol nyelven zajlanak.
Nekem ez volt az első komolyabb állásinterjúm. Úgy gondolom, hogy egész jól kezelem már a stresszhelyzeteket, de azért izgultam. Egy szóbeli interjú volt, előzetesen el kellett küldeni a CV-met. Először magyarul kellett beszélgetni, utána angolul, majd átváltottunk németre, szóval így fél órán belül három nyelven is kellett kommunikálnom. Összességében jónak éreztem az interjút, főleg a német után, mert ott egy kicsit az önbizalmam is a helyére került. Pénteken volt az interjúm, hétfőn pedig felhívtak, hogy felvettek, kedden már alá is írtam a szerződést.
Eléggé izgultam az első munkanapomon, de szerencsém volt, mert nagyon jó csapathoz kerültem. Nagyon nyitottak voltak a többiek, úgyhogy jól fogadtak engem.
Hogy érzed, mennyire ad(ott) praktikus tudást az egyetem a munkaterületeden?
Az egyetem arra jó, hogy egy átfogóbb képet kapsz a dolgokról, de azért a való élet az teljesen más. Az egyetemen kapott tudásból a számvitelnek csak egy kis szeletét látom, én pedig egy még kisebb területen dolgozok, de a munkahelyen úgyis megtanítanak mindenre, amit az adott területről tudni kell. A munkahelyen már nem papíron végezzük el a számításokat, programokat használunk, azokkal végezzük el a számításokat, nem kell úgy könyvelnünk, mint azt egyetemen, de vannak olyan hasznos alaptudások, amiket át tudsz emelni.
És a NÁSZ? Voltak olyan feladatok, amelyekkel egyszerűbb volt megbirkóznod a szakkollégium által nyújtott tapasztalatok miatt?
Szerintem a social skillek azok, amik igazán segítettek nekem. Voltam már egy nagyobb közegben és voltak tapasztalataim, hogyan kell másokkal bánni. Továbbá a munkahelyen mindenhol ott van a hierarchia, és én azt szoktam mondani, hogy tudni kell, hogy hol a helyünk.
Ezt adta nekem a NÁSZ és azt, hogy merjünk nyitottak lenni az új dolgokra.
A Hallgatói Önkormányzatban és az egyetemi életben is fontos szerepet játszol. Mesélnél nekünk erről, és hogy milyen további feladatokkal jár?
- május 1. óta vagyok a Hallgatói Önkormányzat tanulmányi alelnöke.
Számomra nagyon fontos az, hogy itt tényleg jó kapcsolatokat tudjak kiépíteni és érdekes embereket ismerhessek meg. Akár baráti-, akár munkakapcsolat szempontjából. Szerintem érdemes a kettőt szétválasztani, de mindenképpen hasznosnak tartom, hogy az egyetemen ennek köszönhetően még több embert tudtam megismerni, ezáltal is bővítve az ismeretségi köröm. Többek között ez és az érzés, hogy tudok segíteni másoknak motivál.
A szakkoli segítségével szakmailag tudsz fejlődni, míg a hallgatói önkormányzatban alapvetően a mindennapokban tudod a hallgatókat segíteni, illetve érdekeiket képviselni.
Szerencsésnek tartom magam, hogy vezető szerepben is ki tudtam magam próbálni, először egy zártabb majd egy nagyobb közegben is.
Heti hány órában dolgozol, és foglalkozol az egyetemi aktivitásaiddal? Nem nehéz mindezt összehangolni az életed többi területével; a tanulmányaiddal, családdal, barátokkal, hobbikkal?
Heti 20 órát dolgozok alapvetően, és pont a napokban számoltam össze, hogy a HÖK-ös meetingekkel elmegy legalább 15 óra egy héten, és akkor még nem számoltuk bele az egyéb tevékenységeket, amiket csinálnom kell. Ezek olyan 20-30 órát emésztenek fel hetente.
A naptáramban reggel 8-tól este 9-ig mindig van valami. Másfél órás blokkokra szoktam felosztani a napokat, és nincs olyan, hogy lenne benne egy üres blokk. Van egy-két olyan hét, amikor van egy-egy szabad másfél órám, de időhiány miatt a kollégiumban is viszonylag keveset tartózkodok. Reggel 7:30-kor jövök el legkésőbb, és leghamarabb 9 órakor érek vissza.
Ez csak a munka, az egyetemi HÖK és a tanulás, de mindenki hoz áldozatokat, és úgy gondolom, hogy mindennek megvan az ára. Ezáltal én a családomtól és a barátoktól vettem el az időt, valamint a hobbiktól és haza sem járok sűrűn. Ez egy fájó pont, de mint mondtam, mindenki hoz áldozatokat, és én ezt az áldozatot hoztam meg.
Mit tanácsolnál azoknak a hallgatóknak, szakkollégistáknak, akik még a munkavállalás, gyakornokság előtt állnak? Mire legyenek felkészülve, hogyan javítsanak az esélyeiken és hol a legérdemesebb lehetőségek után kutatniuk?
Én azt gondolom, hogy a legtöbb esetben inkább az embert nézik a HR-esek is. Tehát mennyire vagy nyitott személyiség, mennyire alkalmazkodsz, mennyire vagy csapatjátékos és alapvetően hogyan állsz a munkához.
Úgy gondolom, hogy sokkal fontosabb a social és soft skilleket fejleszteni, mert manapság már sokaknak van gazdasági alapdiplomájuk. Továbbá szerintem azzal, hogy hallgatóként aktívan tevékenykednek bárhol, legyen az szakkollégium, hallgatói önkormányzat, diákszervezet, bármi, az egy óriási pluszt tud adni, és hatalmas előnnyel indulnak a munkavállalói piacon. Arról nem is beszélve, hogy hány embert ismerhetsz meg ezáltal, a kapcsolati tőke is nagyon fontos a munkavállalás során.
Ezért én azt tanácsolnám, hogy ezeket használják ki az egyetemi éveik alatt, illetve ha szembe jön velük egy lehetőség, akkor azt ne szalasszák el, hanem éljenek vele. Mert nem mindig jön jó lehetőség, de olyan nincs, hogy ne jönne semmilyen lehetőség.
