Tulllner Péter
Kálosi Roland harmadéves nemzetközi gazdálkodás alapszakos hallgató és egyben szervezetünk oszlopos tagja, a tavaszi félévtől Portugáliában viszi tovább szakkollégiumunk jó hírét. Az Erasmus+ mobilitási program nyújtotta lehetőség miatt adja át vezetői pozícióját, viszont mi még utazása előtt szerettük volna kideríteni, hogy milyen tapasztalatokkal gyarapodott a NÁSz-ban eltöltött ideje során és milyen volt felsővezetőként a programos csapattal együtt dolgozni.
Mikor lettél bizottság vezető, hányadik féléve vagy a tisztségben?
Másfél éve vagyok szakkollégista és egy éve lettem Közösség- és Programszervezésért Felelős Vezető, fél év tapasztalattal. Jelenleg éppen a pozíciómat adom tovább, Erasmus miatt. Utánam következő programos vezető Bogi, akinek nagy örömmel adtam át a pozíciót, hiszen tudom, hogy profi munkával, odaadással és precizitással fogja folytatni onnan, ahol én abbahagyom.
Mi motivált arra, hogy felsővezetői pozícióra jelentkezz a Szakkollégiumban?
Ami érdekes volt, hogy annyira nem volt sok tapasztalatom, azon kívül, hogy szerveztem első félévben egy borkóstolót, nem tevékenykedtem kiemelkedő mértékben, de megvolt a lelkesedésem és a motivációm arra, hogy még többet hozzak ki magamból, a csapatból és a szakkoliból. Támogatott ebben az akkori vezetés és a csapat is, így belelendültem a szerepbe és nekiálltam ennek a nagy kihívásnak és szerelemnek, amit utólag nagyon örülök, hogy megléptem.
Hány fős csapatot vezetsz?
A bizottságunkról annyit kell tudni, hogy projekt alapon csapatban dolgozunk. Tizen vagyunk. Nekem a csapat jelentette az egyik legfontosabb indokot, amiért élveztem a pozícióban a munkát. Az, hogy mindenki odaadó, tenni akaró, proaktív volt. Rajtunk alapszik a szakkoli, és magunknak csináljuk, a közösségnek. Amikor azt látod, hogy mindenki más is belerakja a munkát és ennek a gyümölcsét közösen élvezzük az felemelő.
A másik nagyon fontos része a pályafutásomnak a Választmány. Nekem szerencsém volt két Választmány munkájába is belelátni és aktívan segíteni. Szerettem a megbeszéléseket, szerettem belefolyni az ügyekbe. Imádtam a kulturált vitákat és a problémák közös megoldása utáni megkönnyebbülést. Legjobban viszont maga a Választmányi közösség fogott meg, hogy mindenki halál profin, rengeteg energiát belerakva építette a szakkolit.
Szembesültél-e nehézségekkel a tisztségviselés alatt? Ha igen, akkor ki tudnád fejteni ezeket?
Érdemes kiemelni, hogy nem teljesen egyszerű egy ilyen pozíciót betölteni. Vannak kihívások, nehézségek, olyan problémák vagy döntési helyzetek, amelyek megterhelőek. Sok munkát bele kell rakni és ezt teljes szívvel csinálni. Felelős vagy egy egész csapatnak és csapatért, Választmányért, magáért a szervezetért és az egyes tagokért. Ahogy te cselekedsz, több ember tevékenységét, életét befolyásolja. Ez nagy felelősség, hogy te olyan úton haladj, olyan eljárási módokat válassz és úgy viselkedj, ami példamutató, tiszta, őszinte és egyenes.
Ezek mellett az ember rengeteg mindent csinál. Egyetemi tanulás, munka, kurzusok, versenyek, kapcsolatok, más társaságok, szórakozás, pihenés, kinek mi. És nem mindenkinek egyszerű ezt összeegyeztetni. Van akinek a vérében van, de általában ez nem így van sajnos. Ezért megeshet, hogy eljön egy-két nehéz pillanat, kiégés, ez természetes. De, ott vannak a többiek, akik segítenek és engem mindig segítettek. A csapat, a Választmány mindig támogatott és mivel ott voltak mellettem, mindig felálltam és új lendületre kaptam, megoldottam a problémákat és elértem az eredményeket. Mert nem voltam egyedül soha és közösen mindent mindig megoldottunk. És ez jó érzéssel tölt el.
Mivel az ember sokat foglalkozik a szakkolival, így egy idő után egyre erősödik benne az identitás. Fontosnak tartottam mindig a szakkoli, a szakkolisok és a jövőbeni szakkolisok érdekeinek képviseletét. Még ha ez azt is jelentette, hogy egy nehezebb utat kellett választani, vagy véleményt kellett ütköztetni vagy feláldozni időt és energiát. Én azt tartom helyesnek, amikor az ember belegondol a másik oldalba, próbál empatikusan és racionálisan dönteni. Én a vége felé már egyre inkább tudatosabban igyekeztem erre figyelni, mert nem mindig sült el minden döntés jól, de fontos, hogy ügyeljünk a többiekre, egymásra.
Tanuló szervezet vagyunk, a hibákkal nincsen probléma, ha tanulunk belőlük. Akkora teljesítményt lenyomtunk közösen az elmúlt években, hogy az hihetetlen. Elődjeinkkel együtt felépítettünk egy szervezetet, egy szakmai közösséget, ahol fejlődni, tanulni, tapasztalni lehet olyan emberekkel közösen, akik felfelé húznak. Nagyon nagy tisztelettel fordulok mindazokhoz, akik ehhez hozzátettek, hálás vagyok, hogy ennek én is a részese lehettem és a továbbiakban lehetek is. Köszönöm mindenkinek a rám fordított figyelmét, segítségét, támogatását. Köszönöm a Programos csapatnak, a Választmánynak, és minden tagnak az elmúlt időket!
Voltak félelmeid azzal kapcsolatban, hogy hogyan fogod megállni a helyed csapatvezetőként?
Félelmeim, aggodalmaim voltak előre is és közben is, mint általában mindenkinek. Elég jó leszek? Meg tudom csinálni? Mit gondolnak majd rólam? Jól teljesítek? A lényeg az, hogy nem szabad bennük megragadni. Meg kell állni, objektíven átgondolni, kimondani és eloszlatni ezeket a gondolatokat és a problémát megoldani. Úgyis menni fog. Mert minden ment és megy. A fake it till you make it olyan szintre kinőtte magát, hogy már tényleg úgy gondolom, hogy bármire képesek vagyunk. Vagyunk, nem vagyok, mert nem kell ezt egyedül csinálni, mások segítenek. Segítenek a problémákat megoldani, a félelmeket eloszlatni.
Mit gondolsz erről az állításról? “Minél többet teszel bele, annál többet vehetsz ki belőle.” Nálad ez hogyan jelent meg?
Nálam a sok munka egyértelműen a közösség és a tapasztalat oldalán jött ki. Az a jó érzés, ami eltölt, amikor együtt dolgozol másokkal, majd együtt élvezed a munkátok gyümölcsét az hihetetlen.
Emellett annyi mindent megtapasztaltam, átéltem, megoldottam, hogy ezek sokat változtattak rajtam. A döntéshozatal, a csapatmunka, a motiválás, a viták, a szervezések, intézkedések, érdekképviselet, problémamegoldás, stresszkezelés és végtelenségig lehetne sorolni, hogy mikben segített a szakkoli fejlődni. És ezek nem csak a vezetői pozíciókban jönnek elő. Ami a lényeg, hogy ezek a lehetőségek itt vannak. Rajtunk áll az, hogy mennyit vagyunk hajlandóak érte tenni. Mennyi energiát és időt áldozunk rá. Így megéri, de csak így éri meg.
Azon kívül, amiket már említettél, még miért szeretsz vezető lenni?
Összefoglalóan mondanám, hogy: A vezetői lét egy idő után a fine line a kihívás és az élvezet határán, ami flowban tart.
Mesélj egy kicsit a kedvenc élményedről/emlékedről a vezetői léted alatt!
A legjobb élményem egyben a legfrissebb is. Január 31-én az Anytimeban tartottunk egy kis összejövetelt, ahol nagyon jól éreztem magamat. A Választmány meglepett egy kis búcsúajándékkal, ami nagyon megható pillanat volt. Emellett ismét egy sikeres eseményt hoztunk össze, úgy, hogy már egyáltalán nem volt szerepem a szervezésében. A tudat, hogy az elmúlt egy éves munkám nem veszett el, hanem folytatódik a pozíció leadása után is tökéletesen, az én munkámra is alapozva még profibb és ambiciózusabb eseményeket tudunk majd szervezni. Az, hogy felépítettük a közösséget és hogy a közösségben barátságokat alakíthattam ki.
Utóirat: Ha egy mondatot jegyeztek meg, akkor ez legyen az:
Akármit is csinálunk a szakkoliban, a lényeg, hogy érezzük jól magunkat közben!
